Az egy hete publikált idézetek — általam parafrazálva — Thilo Sarrazin, német szocialista (SPD) politikustól származnak. Az eredeti (német) idézetek a Lettre International, a neves kultúr-folyóirat 86. számából, származnak; hogy lássátok, nem értelmeztem túl szabadon a parafrázist, íme az eredeti idézetek: — kommentár pedig odalenn.
"Berlin ist belastet von zwei Komponeneten: der Achtundsechzigergeneration und dem Westberliner Schlampfaktor. Es gibt auch das Problem, dass 40 Prozent aller Geburten in der Unterschicht stattfinden. Hier werden Trends verstärkt sichtbar, die ganz Deutschland belasten..."
"Je niedriger die Schicht, desto höher die Geburtenrate. Die Araber und Türken haben einen zwei- bis dreimal höheren Anteil an Geburten, als es ihrem Bevölkerungsanteil entspricht. Große Teile sind weder integrationswillig noch integrationsfähig...."
"Ich muss niemand anerkennen, der vom Staat lebt, diesen Staat ablehnt, für die Ausbildung seiner Kinder nicht vernünftig sorgt und ständig neue kleine Kopftuchmädchen produziert..."
"Wir müssen in der Familienpolitik völlig umstellen: weg von Geldleistungen vor allem bei der Unterschicht..."
"Der Neuköllner Bürgermeister Buschkowsky erzählt von einer Araberfrau, die ihr sechstes Kind bekommt, weil sie durch Hartz IV dadurch Anspruch auf eine größere Wohnung hat..."
"Jeder, der bei uns etwas kann und anstrebt, ist willkommen; der Rest sollte woanders hingehen..."
— Thilo Sarrazin (SPD), 2009, Lettre International 86
Nos, ez még nyugaton is szokatlanul őszinte vélemény, különös tekintettel arra, hogy a politikusok pozíciójukat féltve inkább kerülik a témát. Még meglepőbb, hogy nem "jobboldali" vagy "konzervatív" politikus szájából hangzott el, hanem Sarrazinéból, Berlin pénzügyi szenátoráéból (a szenátorok németországban a tagállami jogú városok miniszterei), a szociáldemokrata SPD politikusáéból.
Hogy nem kis tett volt, ezt az egyébként Németországban, Ausztriában igen égő témát, mely igencsak összehasonlítható a magyar cigányság problémájával (azzal a különbséggel, hogy a cigányok magyarországon többé kevésbé autochtónok, a törökök és arabok pedig tömegeikben az elmúlt 30–40 év eredményei), a szájába venni, az is bizonyítja, hogy a frakciója kizárási eljárást indított ellene, a Német Nemzeti Bank képviselői ottani funkciójáról való lemondásra szólították föl, a berlini nyomozóiroda pedig latolgatta (okt. 11-i információ), hogy eljárást indítson bujtogatásért.
Érdekes azonban, hogy ellenkező vélemények nemigen fogalmazódtak meg. Érdekes, hogy neves publicisták és több nagy újság is kiállt mellette, így a svájci "Weltwoche", de a "Frankfurter Allgemeine Zeitung" (FAZ) is vagy a német "Welt" is.
A témát eddig a political correctness nevében, különösen a 68-as generáció és a szocialisták által dominált internacionalsta-egaliter-multi-kulti közbeszédben kerülték, elhallgatták. Csakhogy ez a problémát megoldani nem tudja. Ha csőtörésünk van a falban, egy párszor eltűntethetjük a vízfoltot a fal újrafestésével, de a folt mindig újra elő fog kerülni, a végén viszont csak szétrohad a falunk, s házunk ránk omol. Úgy tűnik, most egy valaki — tán önmagát (karrierjét) feláldozva, a családja (népe) házát (hazáját) megmentve — hozzáfogott a probléma megoldásának első lépéséhez: kimondani, hogy "igen, van!".
Míg a probléma sokmindenben hasonlít a magyar cigányság problémájához, nem ugyanaz, és természetesen nem biztos, hogy a német megoldások (ha ugyan lesznek!) nálunk is megoldást jelentenek. Azonban az biztos, hogy a probléma elhallgatásával csak romolhat a helyzet.
Vajon mikor válik Magyarországon ez a súlyos társadalmi probléma közbeszéd, a politikai közbeszéd részévé? Vajon mikor érjük meg, hogy a politika hiányosságai miatt, mintegy az emberek tüntetéséből — és nem feltétlen egyetértéséből — megerősödött, mindmáig a politikai rendszerben marginalizált Jobbikon kívül a többi párt is felkarolja a problémát, valós megoldásokat keresvén? S vajon mikor fogunk szocialista vagy liberális politikus szájából ilyen őszinte elemzést hallani?
Félek, hogy erre itt, Európa keleti szélén, soká várhatunk még. Szokásunk a nyugatot megkésve, a rossz időpontban majmolni. Mi akkor építünk tűzoltóságot, amikor a város már leégett. Mi akkor foglalkozunk vizeinkkel, amikor már nincs víz, mi táplálja a tűzoltóságot (amelynek már úgy sincs dolga).
